Életem - életek.

Reggel felkeltem, beadtam a gyógyszereit (máj, vese, szív és vízhajtó) majd felhúztam ülő helyzetbe és és kiküldtem. Valamiért ost nem léptem át és hátulról húztam fel, hanem előlről. Belenézett a szemembe, napok óta elösször, tisztán és kitágult szemekkel. Tudtam. Tudtam, hogy fáj. Felállt de az első lába is remegett, ment két métert és lefeküdt. Elbőgtem magam. Felsegítettem, majd kiment. -megkávéztam és kinézten. Nem járt a mellkasa. Bőgtem mint agy gyerek. Eltemettem de közben meg kellet állnom mert a sírástól nem, bírtam. Raktam afeje alá párnát mert mindig puhán akart aludni. Lecsuktam a szemét. Egész nap sírtam. Voltál már úgy, hogy üvöltöttél a fájdalomtól, miközben nem is fájt semmi kézzelfoghatód? Én most elösször.

Ma reggel fél 10-kor meghalt Silver. Rákos volt. Immunrendszer rák amit szinte lehetetlen gyógyítani. Meg kellene keresni a prím daganatot, majd kiműteni az összes többit és utána kemoterápia. Ő nem élte volna túl, tele volt a teste daganatokkal, bár tág bőre volt némelyiket nehezen lehetett kitapintani (Bullmastif - Srtafford). Mindent megpróbáltunk. Rákgyógyszer, vitaminok, kézből etetés és hit, ... suttogtam hozzá. Mondtam neki hogy egyen, küzdjön mellette vagyunk. Hallotta. De a betegség erősebb volt.  A hit és akarat mégerősebb mégis az első győzött.