Életem - életek.

Reggel felkeltem, beadtam a gyógyszereit (máj, vese, szív és vízhajtó) majd felhúztam ülő helyzetbe és és kiküldtem. Valamiért ost nem léptem át és hátulról húztam fel, hanem előlről. Belenézett a szemembe, napok óta elösször, tisztán és kitágult szemekkel. Tudtam. Tudtam, hogy fáj. Felállt de az első lába is remegett, ment két métert és lefeküdt. Elbőgtem magam. Felsegítettem, majd kiment. -megkávéztam és kinézten. Nem járt a mellkasa. Bőgtem mint agy gyerek. Eltemettem de közben meg kellet állnom mert a sírástól nem, bírtam. Raktam afeje alá párnát mert mindig puhán akart aludni. Lecsuktam a szemét. Egész nap sírtam. Voltál már úgy, hogy üvöltöttél a fájdalomtól, miközben nem is fájt semmi kézzelfoghatód? Én most elösször.